A dicsőség ösvényei (Paths of glory, 1957)

A Dicsőség ösvényei

(Paths of glory, 1957)

Amerikai háborús dráma, 90 perc

Alapmű:
Humphrey Cobb
Paths of Glory

 

 

Úgy döntöttem, a következő napokban olyan filmek kerülnek elemzésre, melyekben egy közös van, mégpedig a huszadik század egyik legzseniálisabb rendező-forgatókönyvírója, Stanley Kubrick. Ennek során MAJDNEM minden film - természetesen azok, melyek megtekintésre kerültek - sorra kerül, elsőként Kubrick kevéssé ismert háborús filmje, mely ennek ellenére is egy nagyon erős darab. Ez pedig a "Dicsőség ösvényei" című I. világháborús dráma.

 



 



 1957-ben Kubrick még szinte ismeretlen volt a filmiparban, amatőr, pár perces dokumentumfilmjei mellett csupán két jelentősebb alkotás életrehívója (A gyilkos csókja, A gyilkosság), s anyagi szempontból azok sem voltak túl nyereségesek. Az MGM nevű filmes cég fejének, Dore Scharynek azonban megtetszett "A gyilkosság" (The killing, 1956) című munkája, és az akkor 28 éves Stanley Kubrick rendelkezésére bocsátott több tucatnyi novellát és szkriptet, mellyel kapcsolatban az volt a feladata, hogy válasszon közülük, s filmesítse azt meg a Gyilkossághoz hasonló színvonalon.

 

Ám az idő csak telt, s Kubrick az őt körülvevő írások közül egyikben sem látott különösebb lehetőséget. Tisztán éltek benne azonban egy, az első világháború borzalmait feldolgozó irodalmi alkotás, a Dicsőség ösvényei című mű emlékei, melyet Kubrick évekkel azelőtt olvasott. Ő ezt akarta következő projektjének, Dore Schary azonban túl közönségesnek találta, mondván, hogy minden második filmstúdió ilyen filmmel foglalkozik, s az egész ötletnek ellene volt, mígnem Kirk Douglas - akit akkor már sztárként ünnepeltek - fel nem hívta Kubrickot és nem jelentkezett szereplőnek.

 

 





A film - mint azt Kubrick majdnem minden filmjében megszokhattuk - több részre osztható, itt egész pontosan kettőre. Az első részben Mireau, a francia sereg tábornoka azt as feladatot kapja, hogy rohanják le a németeket és foglalják el az ő irányításuk alatt lévő frontot. A tábornok persze tudja, hogy a küldetés eleve halálra van ítélve, s ezt "megbízójával" is közli, magát pedig úgy állítja be, mintha katonái érdekeit tartaná szem előtt. Némi hamis kéregetés után azonban rááll a feladatra, s mikor eljön a nap, hadseregét kiküldi a halálba, egy kitüntetés reményében. Azaz, egy darab medálért teszi kockára több száz ember életét. Ilyenkor vetődik fel a kérdés, vajon tényleg a német hadsereg az igazi ellenség, akiknél valószínűleg ugyanez a szenvedés zajlik le a másik oldalon vagy a saját parancsnokunk kapzsiságától kell-e rettegni, mely bármikor a felszínre törhet, s veszélyesebbé válhat egy bokorban meghúzódó ellenségnél?

Mireau ezután látva a katonái "gyávaságát", az ütközet után statáriumot hirdet melynek során ki akarja végezni az embereit. A Dax ezredes szerepében nagyot alakító Kirk Douglas azonban ezt nem hagyja, s az emberek védelmére kel, így a tábornok enyhít az ítéleten; "csak" három embert lövet le. Találomra választja ki őket.

 

 

Itt kezdődik a film második felvonása, mely során tanúi lehetünk a három szerencsétlen ember tárgyalásának, amin csupán azért kell részt venniük, s a végén elítéltként távozniuk, mert a tábornok sorsolása során ők húzták a rövidebbet. A hirtelen összehívott hadbíróság azonban korrupt, s Dax hiába lesz szerencsétlen katonák védőügyvédje, az ítélet már a tárgyalás előtt megszületett. Dax mondhat akármit, hogy a katonák parancs elleni fellépése nem gyávaság volt, hanem egyszerűen lehetetlen volt átjutni a németek vonala mögé, semmi nem használ a kegyetlen, példát statuálni kívánó ítélethozókkal szemben. Mint a film egyik plakátján is látható, a bírók, az elítéltek, sőt az egész hadsereg csupán kötélen van rángatva, s itt tudjuk meg igazán, hogy a sajátjaink közt is van épp elég ellenség.

 

A film első "részének" kezdeténél talán még unalmasnak is tűnhet a lövészárkokban kocsizó kamera és a sok, néhol felesleges párbeszéd, a végén azonban kapunk egy igazán látványos csatajelenetet, s a film mondanivalója csak a második résznél teljesedik ki igazán.

 

Kubrick tehát zseniálisan alkotta meg első igazi "Hollywood-i" produkcióját, mely nemcsak az akkori, de a valaha volt legjobb háborúellenes film, amellyel gyakorlatilag egy pillanatra sem mutatta meg a németeket, mégis kapunk épp elég mocskos, szadistát a francia birodalom saját oldaláról is. Bemutatásakor sok helyen betiltották, mely nem véletlen, hiszen mindenféle kompromisszum nélkül mutatja be a nép saját magához való kegyetlenségét - amennyiben pénzről van szó.

 

Értékelés: 80%